A sorozat egy mentálisan beteg családról szól. A már elhunyt édesanya keze alatt nevelkedett gyerekek rengeteg traumát hoztak magukkal felnőttkorukra. A legnehezebb sorsú közülük Safiye (Ezgi Mola), aki tisztaságmániás, folyamatosan takarít, a zöldségeket, gyümölcsöket szappannal tisztítja, mindent csak zsebkendővel érint meg, nem megy ki az utcára és az ablakot sem nyitja ki. Rokonaival, szeretteivel sem érintkezik, viszont annál inkább beleszól az életükbe és ahogy régen az anyja, most úgy ő gyötri a többiek és saját lelkét. Az anya azt verte bele az elméjébe, takaríthat bármennyit, örökre piszkos marad. Két húga van, Gülben (Merve Dizdar) aki sajnálatból, félelemből vagy talán kötelességből vele takarít és Neriman, aki látszólag teljesen normális. Még egy fiú testvérük van, Han (Birkan Sokullu) üzletember, ő tartja el a családot. Azt mondja arra vár, hogy megházasodjon és kiszabaduljon innen, de valójában kétséges, hogy el tudna menni, hisz az ő elméje, lelke sem épp. Sötét titkait őrizgeti. Inci (Farah Zeynep Abdullah) egy egyszerű, tisztességes lány, aki a helyi rádiónál dolgozik, albérletben lakik nagyapjával és az öccsével, de amikor a lakás kiadó felmondja a szerződést, ugyanabba a házba költöznek, ahol a korábban, aprócska karambolból megismert Han és családja lakik. Itt kezdődik a történet. A produkció egy pszichodráma, egyelőre klisék nélkül, egész más köntösben, mint ahogy eddig megszokhattuk.
A hozzászóláshoz jelentkezz be!